Április nagy részét Japánban töltöttem, amit Facebookon, ismerősök számára blogbejegyzésekként rögzítettem is. Azokat a posztokat nem rakom publikussá, de a bennük található szöveget igen. Bónusz még, hogy bár nem készítettem a helyszínen videókat, itthon azért pár anyagot összevágtam, amit meg is tudtok tekinteni ugyanezen bejegyzésen keresztül.
Ne feledjétek, ha bármi kérdésetek vagy észrevételetek van, Bitlovagok Discordon megtaláltok velük.
/ 1. Nap megérkeztünk. A China Easternről csak jót tudok mondani, mindenki szuper kedves volt, a gépen volt USB, relatíve nagy volt a lábtér is. Emi értünk jött kocsival a reptérre. Aludni nem tudtunk, 27 óra ébrenlétben voltunk, ami viszont nagyon jó volt, mert másnapra leküzdöttük a jetlaget. A Hotel barátságos, nem túl nagy a szoba, de van, ami kell.
/ 2. Napon elég sokat fotóztam fényképezőgéppel, de ezeket még nem szerkesztettem meg. Reggel 10 órát aludtam, teljesen jókor, fél 8 kor keltünk helyi idő szerint, azonnal átálltunk. A szálláshoz jár reggeli is, szerintem megfelelő a választék, voltak zöldségek, kenyerek, zsömlék, rizs, hal, rákos tészta, csirkehús valami bundában. Reggeli után elindultunk a városba, itt a környéken lévő üzletekbe mentünk be és néztünk körül. A Make Heroine ó szügirü anime sorozat itt játszódik ebben a városban, így tényleg mindenütt azok a figurák vannak. Az utcán a falakon, az üzletekben, parkban, de még a helyi kastély (ami csak egy bástyája az egykori kastélynak) a legfelső szintjén is, közvetlen egy hatalmas kimono mellett XD. A park nagyon szép, de a hanamit elmosta már az eső sajnos, így csak maradványai maradtak. A helyi art és történelmi múzeumba is bementünk, ahol benéztünk egy terembe, nagyon szép tintával készült festmények voltak. A stílus nevét passzolom, de aki festette őket 70+ éves elkapott minket és elkezdett mesélni róla, aranyos volt. Ezután a kijáratnál a múzeum igazgatója kapott el minket, kérdezte, hogy van e valami kérdésünk, milyen volt, meg hinnan jöttünk, őrült, hogy betértünk. Ezután a kedvenc figura boltomba mentünk, ahol akármeddig el tudtam volna lenni. Egy kisebb vagyont hagytam ott, bár egy része ajándék lesz ebből. Még vissza fogok menni. Emi értünk jött, mert elég messze elbattyogtunk, kisegített minket. Pár mangát megígértem, hogy hazaviszek, így volt rendelésem az egyik könyvesboltban, érte mentem azokért, illetve a szembe lévő használt könyvesboltban is beszereztem a Sword Art Online és Spy X Family mangaköteteket. Este pedig instant rámen vacsorára.
/ 3. Nap vonattal elmentünk az egy megállóra lévő Toyohashi Állat és növénykertbe, ahol földtörténeti múzeum is van. Rengeteget gyalogoltunk, hatalmas park. Ezután átmentünk egy másik közeli múzeumba is, ami egyfajta csodák palotája is egyben, csak pici, de teljesen ingyenes. Ezeken a helyeken már voltam 2006-ban, de ugyanúgy érdekes volt.
/ Tegnap egész nap szakadt az eső, de értünk jöttek Emiék, és elvittek minket a közeli Aeon áruházba. Brutál sokan voltak, ami valószínűleg a vasárnapon túl azért is volt, mert az eső miatt más program nem nagyon jöhetett számításba. Eddig, amikor Japánban voltam, mindig sajnáltam kiadni a pénzt játékteremre és ilyen pénzbedobós, tárgykiköpős szerencse cuccokra (utólag mindig megbántam), de most azért csak rászántam egy ezer jent a dologra, nem bántam meg 🙂 Elsőre sikerült ráadásul egy Frieren golyót kapnom, extra luck.
/ Nem tudom hányadik nap már, de hétfő. Takayama fesztiválon voltunk, ahol a helyi istent ezeken a napokon kihozzák a szentélyből, és körbe cipelik a városban. A fesztivál több részből állt, hatalmas díszes építmények voltak szerte a városban, amiket ide-oda hurcoltak is. A tömeg gigantikus volt, nagyon sokan voltunk, így sokszor a szerencsének volt köszönhető, hogy láttunk valamit. A nap vége rendezvény viszont az időjárásra, és talán a nem messze lévő várt vulkán kitörésre való tekintettel lefújták. Sajnos az esti vásárból így nem volt részünk. A vonat viszont 5 után nem közlekedett abba az irányba, amerre mi akartunk menni, így csak 9 órakor jott egy 2 szerelvényes kocsi, ami elvitt minket egy darabig, majd átszállással folytattuk az utat Toyamába. A szállásunk vicces volt, nightclubokkal teli kornyeken volt, kicsit aggódtunk a hangok miatt, de végül csend volt.
/ A tegnapi napon Toyamában ébredtünk. A nightclubokkal teli környék reggelre csendes lett, az idő azonban esőre állt. Elindultunk a szállásról a közeli szentély felé, de visszafordultunk a megeredő eső miatt egy ilyen kis áruházba. Ott a száz jenes boltban vettem esernyőt, ami megy a táskámhoz, majd mire kijöttünk, sütött a nap. A közeli kisboltban reggeliztünk, majd elindultunk megint a szentély felé. Szebb volt, mint vártam. A szentély után a helyi várhoz mentünk, gyönyörű épület és szép park. A várba bementünk, apró múzeum volt bent, de a kilátás volt az érdekesebb. A vár után elindultunk az állomásra, hogy Matsumoto felé vegyük az irányt. A Shinkansen pár pillanat alatt elvitt minket Naganóba, ahol egy átszállás után expressz vonattal mentünk tovább. A vonat gyönyörű helyeken megy keresztül, a bemondó szerint a világ egyik legszebb vonatból látható látképe is ezen a vonalon van, tényleg gyönyörű. Matsumotoba érkezve a vár felé vettük az irányt, itt még javában tart a szakura virágzás, Japán többi részén, ahol jártunk, már inkább elvirágzás volt. Az biztos, hogy sokat foglalkoznak a kertészek a növényekkel, mert jól kitalált az egész látkép. Az időjárás nagyon jó volt, a nap sütött, ám az erős szél miatt elfért rajtunk a kabát. A várhoz érkezve megint csak egy gyönyörű, szakura fákkal teli parkba érkeztünk, itt is tettünk egy nagy sétát. A szállásra 6 körül érkeztünk, szép, tiszta és jó szálloda, apró szoba, de elértünk azért. Megint sok fotót csináltam a fényképezővel, de több idő kell azokat megszerkeszteni.
/ Miközben megyünk vissza Toyohashiba Tokióból, megírom a tegnapi napunkat. Matsumoto alvásunk után a napunk a hotel reggelijével kezdődött, ami szerintem változatos és kínálatú volt, anyukám persze a szokásos nyugati péksütemény kombónál maradt. Mindkettőnkről elmondható, hogy nem a japán konyha szeretete miatt vagyunk itt, de én azért igyekszem sok mindent megkóstolni. Reggeli után állomás, majd irány Nagano. Nagano szintén egy gyönyörű város, rengeteg szentéllyel és templommal, itt van a Zenkódzsi nagytemplom is. Betértünk egy Book-offba, hogy vegyek magamnak egy olcsó mangát olvasni az úton. Hát nem voltak bent olcsó figurák? Sajnos, mi el megláttam őket, muszáj voltam venni belőlük. Hármat. A baj nem az áruk, nem is a súlyuk volt, hanem az, hogy tudtam, aznap és még másnap is egész nap cipelnem kell őket. A szuper nehéz hátizsákok mellett ez semmiség volt, de mégis valami a kezemben lóg két teljes napon át. Mindenesetre nem érdekelt, megvettem őket. Végül elhagytuk Naganót, de volt még időm, erősködtem, hogy szálljunk le Uedában. Jól tettük. Hideg, nagyon szeles város volt ez is (a Japán alpokban van Nagano prefektúra), de elsétáltunk a helyi parkba, ahol még tartott a szakura ünnepség. Sok helyi jött kikapcsolódni nagyon kellemes hangulat volt abban a szuper parkban. Ueda után Kumagayában szálltunk meg, amit azért alakítottunk így, mert közel van Tokió, van Shinkansen, mégse tokiói árak vannak az alváshoz. A szállás szintén nagyon jó volt, egyetlen éjszakát maradtunk, de ha úgy lenne, máskor is megszállnánk itt.
/ Az előző nap Tokióé volt. Anno egy Károlis cserediákkal, Masatóval mentem a Természettudományi múzeumba, majd hívtuk át magunkhoz kétszer is gulyás levest enni, most ő vele találkoztunk. A találkozó előtt azonban Kumagayában keltünk, elhagytuk a hotelt, ahol nem fizettünk be reggelire, mert az hal volt hallal. Mondenesetre a Shinkansennel hamar bent voltunk a városban, majd gyalog elindultunk a császári palota felé. Mivel veszetten hosszú sor állt oda, nem mentünk be, inkább gyalog elindultunk a Tokió Tower felé. Ott vártuk meg Maszatót, akivel shibuyába vettük az irányt. Voltunk itt 17-ben is, de akkoriban nem nap közben, csak este és szeptemberben. Most azonban akkora tömeg volt, hogy elég hamar szabadulni akartunk onnan, de így is tettünk egy nagy séta kört a környéken, sőt, még egy turisták által nem nagyon ismert épületbe is bementünk, ahol magasból láthattunk rá az utcára. Ezután Akihabarába vettük az irányt, ahol szereztem magamnak Frieren figurát is, tökéletesen megy a Fern bábum mellé. Persze még 2 más bábu is landolt a zsákban, majd egyszer talán megmutatom mindet egybe. Akihabarában mindenesetre sokat bóklásztunk, végül azonban külön váltunk Maszatótól, aki ment dolgozni. Mi még úgy döntöttünk, nem hagyjuk el Tokiót, és bementünk Uenóba, ahol nézelődtünk és vettünk ezt azt. A több, mint 25 000 lépést azonban eléggé megérezte a lábunk, elég csúnyán fájt a nap végére, így végül elindultunk Toyohashi felé, ezzel befejezve a Chubu—Kanto körutazást. Toyohashiba érve az előző szobánkkal szembe kaptunk szobát, az utolsó előtti napig ez lesz a szállásunk innentől kezdve.
/ Nara Narába menet találkoztunk ismerősökkel, akik szintén most vannak Japánban (korábban is összefutottunk velük Takayamában). A terv az volt, hogy együtt megyünk őzike túrára, így Kiotóban találkoztunk és együtt vonatoztunk Narába. Narában leszállva gyalog vettük az irányt a Tódaiji és az őzikék felé, de út közben azért betértünk pár kisutcába is. Volt figura bolt is, de mondom nem veszek semmit, ma nem cipekedem, hát anyukám nem kezembe nyomott valamit, amit ő vett? Elég meleg volt, nem fáztunk egyáltalán, az őzike parkba érve pedig a bandázó, kegyetlen patások folyamatosan terrorban tartották az embereket. Azoknál akiknél kiszagolták az őzike keksz szagát, azt kivégezték. Körbevették, harapdálták, lökdösték az embert, mi el is kerültük a kekszezést, a simit így is engedték. A Tódaiji belépő díjas volt, de bementünk. Itt van a világ legnagyobb bronz buddhája, több, mint 500 tonna. Legalább 300 000 ember dolgozott közvetlenül rajta, de több mint 2 millió embert érintett a dolog. Ez talán kicsit rövidebb túra volt, mint máskor, ám Tokió miatt fájt a lábunk már az indulásnál, így tudtuk, hogy nehéz nap lesz. Végül este visszaértünk Toyohashiba.
/ A tegnapi napunkat Kiotóban töltöttük, ahol egy jó kis gyalogtúrát tettünk a városban. Pusztulathoz közeli meleg volt, de még éppen viselhető, nyáron ez halál lett volna. Első utunk a bambusz erdőbe vezetett, de ezután innen gyalogoltunk egészen sokat, sokfelé, jelentős úticél nélkül. Az biztos, hogy ebben a városban is rengeteg az ember, rengeteg a turista, szóval nehezen élhető lehet a helyieknek. Nagyon extra dolog nem történt velünk, de szép helyeken sétáltunk
/ Most két nap lesz egyben. Az utolsó vonatbérletes napot úgy döntöttünk, hogy Oszakában használjuk fel. Reggel elindultunk, átszálltunk egyszer és meg is érkeztünk a város központjába. Itt egy magas épület felé vettük az irányt, ami a 39. Emeletig igyenes kilátót biztosít. Tényleg gyönyörű a város fentről, az épület maga pedig érdekesen van kialakítva. Ezután elmentünk a várhoz, ahol 8 éve már voltunk egyszer, majd gyalog elindultunk Oszaka híres sétáló utcájába. A városban nem volt skk ember, de amikor ide értünk, már megjelent a tömeg. Ezután dél felé vettük az irányt, ahol ilyen animés utca volt, rengeteg figurával, vettem is párat, volt, aminél még alkudni is tudtam. Aztán kezdett késő lenni, ezért indultunk az állomásra, hogy két átszállással elérjük az egyik esti shinkansent és vissza jöjjünk Toyohashiba. Másnap, mivel már lejárt a bérlet, Emi jött értünk, aki elvitt minket a szomszéd város szentélyébe, és több üzletbe is. Később kitett minket a szállónál, igyanis az anyja lehívott minket vacsorázni. Ilyen közepén kaját süthető étterembe mentünk, ahol annyit ettél, amennyit bírtál, és azt, amit akartál, de mindent magadnak kellett megsütni. Nagyon finomak voltak a húsok, elég változatosan is ettük őket. Végül visszahozott Emi minket a szállásra.
/ A tegnapi napon elvittek minket egy part menti áruházba, ott pedig bóklásztunk. Ezután tengerpartra mentünk, majd visszafelé egy Book-off üzletbe beszabadulva vettek mangát és figurákat. Ezután indiai étterembe mentünk, ahol az allergiáim miatt majdnemhogy alig bírtam enni valamit 😅 A mai napon magunk voltunk, délelőtt esett az eső, majd elmentünk a városba sétálni. A 100yenes boltba beszabadultunk, majd elsétáltunk a város másik felében lévő figuraboltba, hogy ott hagyjak megint egy kisebb vagyont. Remélem elférek majd a bőröndökben, de elv nem lesz gond, megoldom valahogy 😃 A boltból mindenesetre villamossal jöttünk vissza. Ja és igen. Reggel azt vettem észre, hogy jön szét a telefontokom. Mondom ez van, régi már. Erre később észreveszem, hogy konkrétan le akar esni a kijelzőm a telefonról. A mobil alja éppen tartotta, nem jött szét végül. Lementettem róla mindent, majd celuxszal odaragasztottam a vázhoz. Most este, a 100yenesből vett kétoldalú ragasztóval odaragasztottam a kijelzőt, egyelőre működik.
/ A tegnapi napon Emi vitt minket. Nagy volt a tanácstalanság, ám elindultunk. Út közben meglátogattunk egy(pár) kofunt, amibe be is lehetett menni, majd Hamamatsu egy mára elhagyatott üdülőhelye felé vettük az irányt. Itt sétáltunk a hegyen, a párton és meglátogattuk az Abe Shinzo fejű szobrot is. Ezután egy újabb templomba mentünk el, ami megint csak gyönyörű környezetben volt. Ezután este visszamentünk a szállásra, de én még sétálgattam egyedül a környéken, hogy meglessem a közelebb lévő használt áruk boltját, avagy az olcsó figuraboltot. Eldöntöttem, hogy csak 4000 yenig költök, sikerült is tartanom magam ehhez.
/ Tegnap Nagoyába vonatoztunk el. A város egyik szép parkját néztük meg, majd nyugiban elsétáltunk Osu városrészbe, ahol az üzletekkel teli utcákban bojongtunk. Nyugodt nap volt, semmi extrém, anyukám viszont végre talált magának megfelelő japános táskát, amit hetek óta keresett 😃 Bónusz, de anyukám kiszúrta a Toyohashi állomás egyik boltjában a magyar gyógyfüves teákat 😃
/ Az utolsó előtti napon először Donkihotéba mentünk vásároln Emivel, majd egy Dzsómon múzeumba vitt el minket. Ebben a múzeumban 300 yenért lehetett magatama gyöngyöt faragni (vagy 100 yenért dogut), én a gyöngyöt választottam, mert nem nagyon volt még alkalmam követ farigcsálni. Végül egész jól sikerült a saját kis gyöngyöm. Ezután este elmentünk még vásárolni egy pár figurát, főleg ajándéknak. Az utolsó napot megint Emiékkel töltöttük. Egy manekinekó festő workshopra mentünk, csak ma volt ilyen és 500 yen volt mindössze. Mind a négyen mi magunk festettük a manekinekóinkat, ám az arcát annyiszor elrontottam, hogy végül cyperpunk style lett az enyém. Ezután elmentünk a Hamamatsuban található sárkányrepülő múzeumba, majd onnan tovább mentünk a közeli óceánparti homokdűnékhez. Ezután visszajöttünk a szállásra, és fájdalmas búcsúzkodás volt. Könnyebb lenne itthagyni az országot, ha nem lennének itt olyanok, akikkel szeretnél még lenni.. A városba még tettünk egy sétát, ahol vettem egy Makeheroine mangát, ha már az egész városban ez a Toyohashiban játszódó történetre büszkék. Holnap indulunk vissza...
/ A visszaérkezés egy korai reggelivel majd pakolással kezdődött. 10 órakor elhagytuk a szállást, de még másfél órát otthagyhattuk a cuccunk, hogy sétáljunk kicsit. Ezt jól is tettük, mert elfogyott a készpénzünk, és a Meitetsu vonatokhoz nem lehet bankkártyával jegyet venni az állomásokon sem, márpedig csak ez megy a reptérre. A JR vasúttársaságtól viszont egy lelkiismeretes srác megtervezett nekünk egy útvonalat, amivel elmehettünk egy olyan megállóig, ahol érintéssel lehet bemenni a Meitetsu vonalon a reptérig. Volt két VISA kártyám, így megoldottuk neki hála. A gépünk sokat késett Nagoyából Shanghaiba, de legalább kevesebb időt kellett töltenünk Kínában. Shanghaiban megvolt az ellenőrzés, kb. 4 és fél órát vártunk a gépre, amibe beszállva el is hozott minket 11 óra alatt Pestre. Az út felén sikerült aludnom, most küszködöm a jetlag-gel, hogy ne legyek hullafáradt a héten, holnap már ugyanis tesztet írok. Szandi értünk jött, segített hazahozni reggel a csomagokat. Már meg is történt a cuccok elpakolása itthon, a lootnak már van is helye a polcaimon. Bónusz: eléggé kiütve érzem magam, de amióta elpakoltam, tanulok, arra a jó kis holnapi tesztre...
