2025. május 24-én nyitottam egy Google Dokumentumok doksit, annak érdekében, hogy egy novella, vagy novella gyűjtemény történetbe kezdjek bele. Erős koncepcióm nem volt, annyit akartam elérni, hogy Paprika és Rick and Morty féle őrültségek történjenek a történetemben, mindezt pedig fantasy köntösbe bújtatva.
Bár ihletnek jó kiinduló pont volt ez, hamar elvesztette az írásom ezen identitását, és egy másfajta agycunamiba keveredtem bele az írás közben. Szépen lassan megszületett egy világ, ahol ahol a főszereplő és címadó mágus, a halhatatlan Rix keresi a megoldást arra, miként tűnthetne el a világból örökre. Az ezer éves nő nem kicsit unta meg az életet, durva, trágár természeténél pedig csak a gyilkolási vágya nagyobb. Mégis csatlakozott hozzá egy ember formát felöltő sárkány lány, a pékmester Karonisz, aki felajánlotta segítségét Rixnek saját maga elpusztításában.
A Rix tehát először egy novellának készült, majd lett belőle kisregény. 40 000 szótól számít valami regénynek, úgy gondoltam, hogy 30 000-et is alig fogom elérni, így egy vékony kis könyvecskét fogok belőle csinálni. Most viszont, hogy elkészültem a kéziratta, látom, hogy a végeredmény nagyon más lett.
53 455 szónál állt meg a számlálóm, ami azt jelenti, hogy sikerült megírnom életem második regényét is.
Ez amúgy olyan dolog, amit sose hittem volna, hogy újra sikerülni fog. Nem hittem volna, hogy képes leszek valaha újra leülni és végigpötyögni egy ilyen hosszú sztorit. Hogy lesz erőm hozzá, kitartásom, affinitásom és legfőképp kreativitásom.
Az In Focus: Rix-ben annyi baromság történik, annyi helyzetkomédia, hogy bizony sokszor stresszeltem azon, hogy vicces-e amit írok, vagy meddig marad vicces, amit írok. Egyszerűen a baromságok történnek egymás után, amik hol alpáriak, hol morbidak, hol pedig csak bugyuták, de mégis, dinamikusan tartja a történetet, nem ül le.
Szerintem a humor az egyik, ha nem a legnehezebb műfaj, és sajnos nem is tartom magam jónak benne, így folyamatosan ott lebegett a fejem felett, hogy amit csinálok gagyi, béna vagy nem is vicces.
Szerencsére azonban a két hűséges olvasóm, Hiko és Starlis folyamatosan figyelemmel kísérte a történetet, visszajelzéseket adtak, hogy mi vicces, melyik karakter miért jó, így pedig tudtam haladni. De ők nem csak inspiráltak engem, mint olvasók, hanem egyben önkéntes szerkesztői is lettek a könyvnek, ami azt jelenti, hogy folyamatosan jelezték nekem a hibákat, és jelzik még most is. Rajtuk kívül azon vannak mások is, akik utólag becsatlakozva elkezdtek olvasni és dolgozni az íráson, így többek között Rin és Kriszti is, akiknek szintén nagyon köszönöm a segítségüket.
Maga az írást én viszont tényleg nagyon szerettem. Most talán félek is attól, hogy ezen karakterek hiányozni is fognak nekem, pont úgy, ahogy az előző könyvnél is történt. Rix és Karonisz viszont még nem megy pihenőre, sok munkám lesz még velük.
A könyv ugyanis új fázisba lép. Innentől kezdve el kell kezdeni kijavítani a dolgokat. Ezt a könyvet nem olyan gondosan írtam meg, mint a Gáiszt, sokkal több időt töltöttem egy hülyeség kitalálásával, mintsem azon való gondolkodással, hogy ez ellentétben áll-e korábban megírt világ szabályaival. Szóval nem csak a helyesírást, meg a mondatszerkezetet kell átnézni, de a történetet is, hogy egységes maradjon a világ.
Egyelőre még nem tudom, hogy mekkora lesz a könyv, számításaim szerint valahol 220 és 250 oldal között, de majd meglátom, hogy a tördelésnél hogyan alakulnak a dolgok. Ha drága a papír, kevesebb, ha elfogadható ára van, akkor remélhetőleg több is akár, mert úgy nem kell tömörítenem fölöslegesen a szöveget.
Hamarosan megosztok majd részeket is a könyvből, hogy megjöjjön a kedvetek hozzá. Remélem valami szuper dolgot hozunk össze, ami megéri majd az időt és a pénzt mindenki számára.
Ne feledjétek, az In Focus honlapomon meg lehet majd rendelni az új könyvet, illetve akár az előzőt is :)
