Naaaagyon sokszor megkapom azt, hogy a regényt AI-val kéne lefordíttatnom angolra. Nem tudok mit mondani. Sokan hisznek annyira az AI-ban, hogy szerintük ez olyan egyszerű és könnyű dolog.
Szerintem pedig a humort nem egyszerű lefordítani, hiszen nem csak kontextus, de kultúra, előzetes tudás, neveltetés és egyén függő is.
Nem egyszerű nyelvi akadályról beszélünk, hanem konkrétan arról, hogy a fordításon múlik, hogy a művem egy másik nyelven egy közepes, unalmas, semmitmondó szar, vagy sikítva röhögős történet.
Például, a japán kultúra nem idegen tőlem, fogyasztom eleget. De nincs annyi idő még előttem, hogy egy csomó, a japánok szerint humoros dolgon nevetni tudjak. Mert nem az én társadalmamból származik az a humor, hogy értsem, vagy még inkább, átérezzem. Ez egy anime esetében elmegy, mert pár pillanatig tart az idézőjeles „humor”, de egy könyv esetében a fordítónak igen is komoly munkájába kerül az, hogy valami hasonló hatású, de magyar példát hozzon fel, ami igen is megmosolyogtat minket. A felületes jelentés más lesz, a humor lényege viszont csak így jön át.
Ugyanúgy az angol humor. Aki szerint van olyan, hogy az angoloknak van humora, az sem normális. De ez is kultúra függő.
Nem azt mondom, hogy olyan sok magyar poén van a Rixben, hogy ne lehetne lefordítani a dolgot más nyelven, de van egy-két eset, amikor igen is a balkáni értelmezés az, ami poénossá tesz egy-egy jelenetet.
Az pedig külön fontos a Rix esetében, hogy mit jelent a magyar embernek a káromkodás, és akár a pia. A könyvben a káromkodás az elég erősen jelen van. Egyszerűen azért, mert ez hozzánk, magyarokhoz tartozik. Ezért kell egy jó fordító, aki ezeket, ha kell, levágja belőle, és átalakítja azzá, ami a másik nyelven poénosnak hangzik, miközben az eredeti szándékát megtartja a monológnak.
Ha a Gáiszra gondolok, igaz majdnem kétszer olyan hosszú, mint a Rix, szerintem emiatt könnyebben lefordítható, talán egy gép is le tudná hozni, mert nem a poénokra épít.
De mutatok rövid példát, hogy ne csak a levegőbe beszéljek.
„– Hú, de kurva ronda ez – mondta, miközben porolta le magát. – Hölgyem, ezt én festettem! – kiáltott fel egy idős bácsi mellőle, aki korábban a kis foteljében ült, macskáját simogatva. A macska azóta elfutott, a bácsi arcán hosszú és mély véres csíkokat hagyva, de ezzel az idős úr mit sem foglalkozott, vérig sértve érezte magát. Rix megjegyzése jobban fájt neki, mint a félig letépett arca, vagy a háza pusztulásának látványa. – Attól még kibaszott ronda. Mi ez a képen? Egy tehén? – Az az elhunyt feleségem! – Ó. Elismerem, a vonalvezetés nem rossz, de hogy kurvára nincs a bácsinak szépérzéke, az hulla biztos. És az a kép? – mutatott egy másikra Rix. – Az egy pöcegödör akarna lenni valami krokodillal? – Az a kép a lányom, játszik a tóparton. – Ezek bassza meg, annyira rosszak, hogy majd később kiállítást csinálnék belőlük. Benne van? – A kurva nénikéjét magácskának kisasszony!”
ChatGPT fordítás „– “God, this is fucking ugly,” she said, brushing the dust off herself. – “Madam, I painted that!” cried an old man beside her, who had been sitting in his little armchair, stroking his cat. The cat had since fled, leaving long, bloody scratches across his face — not that the old man cared. He was deeply offended; Rix’s comment hurt him more than his half-torn cheek or the sight of his ruined home. – “Still fucking hideous. What’s that supposed to be? A cow?” – “That is my late wife!” – “Oh. I’ll grant you, the linework isn’t bad, but your sense of beauty is dead and buried, old man. And that one?” Rix pointed to another painting. “What’s that—an outhouse pit with a crocodile in it?” – “That’s my daughter, playing by the lake.” – “Jesus Christ, these are so bad I might actually hold an exhibition of them later. You in?” – “To hell with you, young lady!”¨
Oké. Szólhatok neki, hogy ez egy fantasy könyv, ne használjon földi vallási utalásokat. Aztán szólnom kell neki arról is, hogy a főszereplő maga is félisten, nem fog más istenekről ilyen formában beszélni vagy megemlíteni őket.
Másik, sok káromkodással:
„Rixnek, mi más, mint a káromkodós monológja hallatszódott ki.
– Hogy a trombózisos, fasztalanított kecskebaszó, módfelett szarszájú barom, elbaszott kúrhatatlan faszkalap baszná ketté a fejed, te!
– Te jóságos, mi történik itt?! – Karonisz meglátta Rixet, amint őrjöng a bejárat körül.
– Ez a rongyosra baszott bejárat nem enged be engem, a kurva istenekre már!
– Miért nem?
– Mert istenek nem léphetnek be ebbe a redvás, gennygyűjtő barlangba, azért! Kibaszottul felrobbantom az egész pudvás hegyet!
– A félisteneket is kizárja?
– Nem látod bazdmeg?! Itt őrjöngenék, ha be tudnék menni?! – kicsit gondolkodott. – Amúgy te be tudsz menni?
– He?
– Ne hezzél itt nekem, menj befelé!”
From Rix came, unsurprisingly, a torrent of curses. – “May a thrombosed, de-cocked goat-fucker — you excessively shit-mouthed fool, you fucked, incurable cockhead — split your skull open, you!” she screamed. – “Goodness, what on earth is going on?!” Karonisz cried, seeing Rix raging around the entrance. – “This ragged-to-hell doorway won’t let me in, for all the blasted banners!” Rix snarled. – “Why not?” – “Because no sanctified soul can set foot in this filthy, pus-gathering hole, that’s why! I’ll blow the whole rotten mountain to pieces!” – “Does that keep out demi-champions too?” – “Can’t you see, you fuck?! I’d be tearing through it if I could get in!” — she thought for a moment. — “Anyway — can you get in?” – “Huh?” – “Stop standing there, don’t piss around — go inside!”
Itt a második karakterhez köthető beszédstílust nem ismeri fel. A gép nem tud konzisztens lenni egy 70 000 szavas könyv esetében, folyamatos felügyelet kell neki. Mi az a demi-champions? Mondtam, hogy fantasy regényt fordít.
Másik szöveg
„– Hiláriusz Deodáta története nem ért véget a második fejezettel, ez a fejezet meg úgy faszság, ahogy van. – Bazdmeg, mama! Mondtam, hogy ne beszélj ilyen kibaszott csúnyán az unokák előtt! – Nekem ugatsz, te szétszart seggszőrzet?! – ordított vissza Rix. – Kibaszottul elegem van abból, hogy rosszra tanítod a lányaimat. – Nekem te ne pofázz, mert a gennyes állkapcsodat etetem meg a kutyával. – Mama, papa! – kiáltott fel a kislány. – Olyan kurva hangosak vagytok, befognátok végre a kibaszott pofátokat?!
– “The story of Hiláriusz Deodátus didn’t end with chapter two — that chapter’s a fucking mess.” – “Fuck, Grandma! I told you not to talk like that in front of the grandchildren!” – “Who are you barking at, you shit-streaked ass-hair?!” Rix snarled back. – “I’m fucking fed up with you teaching my daughters wrong things.” – “Don’t you mouth off to me, or I’ll feed your pus-filled jaw to the dog.” – “Mom! Dad!” the little girl cried. “You’re so fucking loud — could you shut your fucking mouths already?!”
Itt csak a fuck szó ismétlődik legalább 5x, míg az eredetiben csak 2x van a kibaszott, a többi káromkodás. Maga Hiláriusz pedig azért „vicces”, mert ez egy adható magyar név...
Összességében túl sok munka lenne nekem vele, pedig nem is értek ahhoz a nyelvhez, amire fordít. Szóval szerintem ezt pont, hogy profikra kell bízni.
Az írókat nem azért olvassák, mert tucatterméket állítanak elő. Az LLM modellek viszont egyértelműen csak tucatterméket tudnak előállítani, nagy merítés után pedig azonnal látszik, melyik szöveget fordította vagy írta gép, melyiket ember. Biztos vagyok benne, hogy a ChatGPT, Gemini vagy bármelyik LLM, mint író, feltűnővé válna az írásban. Rövid szövegeknél is kiszúrja az ember, ha AI írta a szöveget, de ki akarna olvasni egy egész könyvet, amit ugyanígy AI írt?
Szerintem az AI jelenleg képtelen lenne a könyvem normális, konzisztens, kultúrákon átívelő fordításra. Jobban tud fordítani, mint én, ez kétségtelen, de nem hiszem, hogy ez elég lenne.
Végezetül jöjjön is ide a ChatGPT humora a következő promptra: legyél kurva vicces 10 mondaton belül. A történetben legyen benne egy sárgarépa, egy hegyikecske és egy okoskodó madár
„Egy napon a sárgarépa elindult megmászni a hegyet, mert elege volt abból, hogy mindig csak levesben végzi. Félúton találkozott egy hegyikecskével, aki azt mondta: „Te meg mit keresel itt, vitaminbomba?” A répa erre: „Önmegvalósítok, haver.” Ekkor megjelent egy madár, aki minden mondatát azzal kezdte: „Tudományos kutatások szerint…” A kecske csak annyit válaszolt: „Tudományosan nézve, rohadt idegesítő vagy.” A madár megsértődött, és elrepült TED-előadást tartani a felhőknek. A répa megpróbált továbbmászni, de a hegyoldalban megcsúszott, és egyenesen a kecske vacsorájába gurult. A kecske bocsánatkérően nézett: „Semmi személyes, csak rosthiányos a diétám.” A répa utolsó gondolata az volt: „Legalább bio voltam.” És a madár a távolból megszólalt: „Statikailag nézve ez elkerülhetetlen volt.””