Fordulóponthoz ért a könyvkiadásom. Hosszú hónapok munkája után végre leadtam a rendelésem a nyomdának. Ami azt illeti, nem volt egyszerű menet eljutni eddig. El is fáradtam, pedig van még dolgom bőven. A tegnapi napon, augusztus 11-én, egész nap a véglegesítéssel foglalkoztam. Mindig találtam valamit, amin lehet javítani. Itt-ott dolgok a borítón, egy-egy apró igazítás a tördelésben. A nyomdára való felkészítés során ráadásul rájöttem, hogy nem minden méretezést oldottam meg megfelelően, mivel ez a nyomda máshogy kérte a dolgokat, mint az előző. Elég sokat kellett agyalnom, hogy rájöjjek, mire is van szükség valójában, de megoldottam.
Ezután eldöntöttem, hogy csinálok kemény borítós változatot is, lényegében csak magamnak és a szerkesztőimnek. Nos, itt jöttek a gondok. A kemény kötés teljesen más borítót igényel, így borult az eredeti borítótervem. Újraterveztem az egészet, igyekezve jobban kihasználni ennek a formátumnak az előnyeit. A végeredménnyel elégedett vagyok, de majd a könyvek megérkezése után fogok fotókat feltölteni ezekről.
Igen ám, de rá kellett jönnöm, hogy a keményborítós belseje kisebb, mint a puhatáblásé. Ez azt jelentette, hogy újra kellett tördelnem az anyagot. Természetesen a betűstílust és a fejezetek stílusát nem kellett bántanom, de mind a közel 400 oldalt egyesével át kellett néznem és igazgatnom. Végül ezt is sikerült megoldanom, nagy volt az öröm. Bár félek, hogy valamit elrontottam, de végül leadtam a rendelésem. Revoluttal fizettem az alacsonyabb nemzetközi díjak érdekében, másnap reggel meg is jött az értesítő, hogy megkezdték a könyvem feldolgozását és elkészítését.
Mondom remek, folytathatom az infocus oldalam fejlesztését az új könyvre. Placeholdernek fel akartam tölteni egy régebbi látványtervet a borítóról, amikor is realizáltam, hogy a puhatáblás borítómat rossz módon töltöttem fel.
A látványterven láttam, hogy a cím mögött a szöveg sötétebb volt, ám én hetek óta a színesebb változattal dolgoztam. Ez utóbbi nem lenne gond, de régóta éreztem, hogy valami nem stimmel a borítóval, kicsit gagyinak tűnt nekem az egész. Mikor megláttam a látványt, azonnal feltűnt, hogy mit rontottam el. Miután erőt vettem magamon, felhívtam a nyomdát, hogy megkezdték-e már a borító feldolgozását. Szerencsére a válasz az volt, hogy nem, így fel tudtam nekik tölteni az eredeti, sötétebb változatot. Ennek nagyon örülök, mert örökké zavart volna, hogy elcsesztem a borítót.
A mai napom a honlapom fejlesztésével telt, amíg a barátnőm át nem jött, hogy kicsit kiszakadjak a könyvkészítésből. Miután hazament, meg is írtam ezt a blogposztot.